A srácok megihlettek, avagy üzenet Toulousba.

 Gyerekkoromban bár nem voltam nagy rajztehetség, űrhajókat szívesen rajzolgattam bárhová, bármikor. Így került többek közt Kölcsey Ferenc egy űrhajó armada kellős közepére irodalom könyvemben.
 Persze a fent említett rajztehetségem okán, az űrhajók nem feltétlen néztek ki úgy a lapon, ahogy a fejemben elképzeltem, de lelkes voltam és rajzoltam.
 Így lett olyan amilyen a Buck Rogers képregényből eredeztetett űrhajóm is, mely klasszikus 50-es évekbeli formákat idéz. Egyik kedvenc űrhajóm volt ez, nyilván a kevesebb rajztudást igénylő megjelenítés miatt.
 Visszatekintve, a 3D modell elkészítésének minden pillanata egy-egy csoda, ahogy gyerekkorom rajza lépésről-lépésre három dimenziós formát öntött, és egyben valami új értelmet nyert.
 

 Az első 3D modellem!

 A következő képeket semmiképp sem nosztalgiából színeztem újra, csak a ritkanlathatotortenelem.blog.hu. képeit elnézegetve támadt hiányérzetem. Nem kevésbé motivált, hogy a színes képek közelebb hozzák  "korunk magyar emberének", a háború totális őrültségét, melyet anno saját bőrén tapasztalhatott, de mára elfeledkezve erről, újra ott tart, hogy "De jó is harcba szállni mindenki és minden ellen!".
 Nem terveztem, hogy kommentálom a képeket, de miközben dolgozgattam a képeken, egynémelyen olyan részletek tűntek fel előttem, melyekről érdemes egy-egy szót szólni.

A képek elérhetőségéért nagy-nagy köszönet a fortepan.hu-nak! Minden kép alatt az eredeti kép linkje található.

 Forrás: fortepan.hu

 Forrás: fortepan.hu

 Forrás: fortepan.hu

 Forrás: fortepan.hu

 A kedvencem! Nem. Nem csak az intim sarok megdöbbentő volta miatt. De mivel gondolom mindenkinek ez szúr szemet elsőre, essünk túl ezen és később arról, miért is igazán a kedvencem.
 Tiszti klub kitudja hol, de valószínűleg már úton kelet felé. Az ablak feletti részt kinagyítottam, hogy jobban látható lehessen, miként is vélekedtek katonáink a keleti fronton való részvételről. Itt még nyilván előtte voltak. Nem is magyarázom tovább.
 És akkor, hogy miért is a kedvencem igazán? Lehet másoknak egyből le jön a képről, de nekem beletelt kis időbe, míg leesett. Feltűnt, hogy különösen az ablak közepétől jobbra elhelyezkedő tiszt urak mindegyikének nyitva a szája, miközben beszélgetésre utaló testtartást egyik sem vesz fel. Hát akkor? Igen. Ezek a tiszt urak éppen vígan, vagy nem vígan, de bizony danolásznak. Magyar katonák ajkáról, magyar nóta száll az éjszakában, talán már Ukrajna valamelyik távoli vidékén... A háborúk szürreális jelenete.

Még egy apróság: érdemes egy pillantást vetni a falon lévő térképre. Nincs túlzottan felaprózva.
    

  Forrás: fortepan.hu

 A hős magyar katonák. Levitézletten. Fekete-fehérben alig tűnik fel, de bizony a középen álló katona ingujja, menet közben lett "téliesítve". A nadrágról már ne is beszéljünk. Egyenruha=sapka.

 Ezen a képen egyértelműen, jobbról a második katona érdemel több figyelmet. Vajon milyen lelkivilágról tanúskodik az, ha egy szó szerint legatyásodott katona, valami (gyanítom nem túl ízletes) tábori főzetre várva, nyilván a fotó kedvéért is, de vigyázz állásban tartott kézzel pózol? Az a kéz úgy áll, ahogy kell. Kinyújtott újak, középső ujj a "nadrág varrásán". Vajon gépiesen csinálja, vagy félelemből? Mert a katona gatyában is katona? Lehet. De testtartása már nem győz meg erről.

 Forrás: fortepan.hu

 Forrás: fortepan.hu

 Némi gyakorlat gyanánt, hogy be ne rozsdásodjak, illetve... "Jó pap is holtáig tanul."

http://www.digitalartsonline.co.uk/tutorials/photoshop/create-stylish-modern-cyborg/?pn=1

 Hosszas vívódások, tipródások, alkotói válságok, technikai tudáshiányok, és nem kevés szitkozódás után végre megszületett!